Rólunk írták
A zenélés váltja meg a nehéz sorsú gyerekeket

Figaro – Origo kultúra (Végh Dániel)

2014. november 7.


A világhírű venezuelai zeneoktatási rendszer, az El Sistema egyik legkiválóbb zenekara, a Caracasi Ifjúsági Zenekar először látogat Budapestre. A november 11-ei koncertet megelőző délután El Sistema elméletben és gyakorlatban címmel tartanak interaktív előadást a zenekar képviselői, melyen a rendszer atyja, José Antonio Abreu is részt vesz. Az El Sistema jelentőségéről Kupper Andrást, a rendszer magyarországi adaptációjával kísérletező Symphonia Alapítvány képviselőjét kérdeztük.


Az El Sistema, Venezuela elsőszámú exporttermékének arca, Gustavo Dudamel járt már Budapesten, de most először láthatjuk-hallhatjuk a pedagógiai rendszer egyik legkiválóbb együttesét, azaz magukat a gyerekeket játszani. Mit vár, más lesz-e, mint valamelyik magyar ifjúsági zenekar koncertje?


Kíváncsi vagyok rá, hogy azok a gyerekek, akik már az óvodában egy majdani zenekar potenciális tagjaként barátkoznak a zenével, jobban megfelelnek-e a közös produkció kihívásainak, mint a mi akadémikus zeneoktatási hagyományainkhoz szokott muzsikuspalántáink. Tudni kell, hogy ez a zenekar egy versenyistálló, a szó pozitív értelmében: itt valóban Venezuela legvirtuózabb gyerekei muzsikálnak.


Sokkal jobban izgat azonban az a kérdés, vajon szociális funkciójában is jól teljesít-e a rendszerük. Mert az, hogy a zenében sikeresek, nem kérdés. De mi történik a kevésbé tehetséges, hátrányos helyzetű gyerekekkel? Jut-e rájuk elegendő figyelem az ő módszerükkel? A venezuelai kezdeményezéshez hasonlóan itthon is elkezdtünk egy kísérletet.


Néhány éve a Symphonia Alapítvány irányításával, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat támogatásával Budapest szélén kezdtek el egy speciálisan magyar viszonyokra adaptált, a cigány gyerekek felzárkóztatását célzó programot.


Monoron hátrányos helyzetű gyerekeknek tartunk zenei foglalkozásokat Szimfónia program néven. A programunkban részt vevő gyerekeken szemmel láthatóan sokat változtatott a mintegy másfél éve tartó együttzenélés. Javultak a tanulmányi eredményeik, kézzel fogható a változás a fegyelemben, és óriásit fejlődött a koncentrációs képességük is. Tanáraink arról mesélnek, hogy amikor ezek a gyerekek hangszert fognak, mintha átlényegülnének.


A programnak nem az az elsődleges célja, hogy ezek a gyerekek jobban zenéljenek a többieknél, hanem az, hogy emberileg, lelkileg-szellemileg sikerüljön megerősítenünk őket, hogy kikerülhessenek a társadalom perifériájáról. A mi Szimfónia programunk és az El Sistema szociális indíttatása hasonló, ezért nagyon várom, hogy személyesen találkozzam a venezuelai gyerekekkel, tanárokkal. Ehhez képest csak másodlagos, hogy milyen lesz a zenekari produkció.


Mennyire szoros a kapcsolatuk a venezuelai rendszerrel?


Nemrégiben lettünk tagjai az európai El Sistema rendszerek szövetségének. Elengedhetetlen, hogy alaposan ismerjük az eredeti módszert, és más országok tapasztalatai is fontosak. Ugyanakkor a zenepedagógia terén talán mindenki másnál jelentősebb hagyományunk és tudásunk van. Úgy kell megtanulnunk az El Sistemát, hogy képesek legyünk ötvözni a hagyományokkal, és rátalálni a saját módszerünkre, ami segíti a magyarországi nehéz sorsú gyerekeket a boldog felnőttkorra felkészíteni.


A koncert előtti nap a zenekar előadást és interaktív bemutatót tart az El Sistema elméleti és gyakorlati módszereiből. Néhány félóra alatt mit taníthatnak a világ legjobbjai közé sorolt magyar zenetanároknak?


A módszer a mi zenetanárainknak – hiába a világ legjobbjairól beszélünk – teljesen új. Nincsenek ismereteink és gyakorlati tapasztalataink arról, hogyan lehet a gyerekeket egészen kicsi kortól csoportosan, napi rendszerességgel tanítani a hangszeres zenére. Venezuelában negyven évvel ezelőtt szinte a nulláról indult el az El Sistema. Hogy minél hamarabb felmutathassanak sikereket, gyorsabb tempót kellett diktálniuk. Ki kellett válogatniuk a legjobbakat, emiatt viszont néhányan óhatatlanul kiestek a rendszerből.


Mi kedvezőbb helyzetben vagyunk, kiváló koncerteken fiatal virtuózokat, csodálatos zenekarokat láthatunk. Ezért nem az a célunk, hogy minél hamarabb mintazenekart neveljünk, hanem hogy a szociális területre fordítsunk minél nagyobb figyelmet. Így szinte kizárjuk a kudarcélményt.


Az El Sistema atyja, José Antonio Abreu is elkíséri Budapestre a Caracasi Ifjúsági Zenekart. Aki nem ismerhette személyesen Kodályt, most egy hozzá fogható élő legendával találkozhat.


Így van. Miként a Kodály-módszer esetében, itt is arról van szó, hogy a személyiséghez kötődik a mozgalom. Ahogy a Kodály-módszer a világháború utáni évek legvirulensebb zenepedagógiai módszereként hódított világszerte, úgy a következő évtizedek, meggyőződésem szerint, az El Sistemáról fognak szólni. (Nem véletlen, hogy a Zeneakadémia éppen a Kodály-módszer megújításán munkálkodik – a szerk.) Ennek már látjuk jeleit, hiszen több kontinensen, számtalan helyen kezdtek hozzá a program adoptálásához.


Elhozzák-e az előadásra, illetve a koncertre monori gyerekeiket és zenetanáraikat?


Észak-Magyarországon és Dél-Dunántúlon további 15 iskolában indítottuk el a Szimfóniát, Monor csak egy a sok helyszín közül. Mivel késő esti programról van szó, képtelenség megoldani, hogy akár a főpróba, akár a koncert után háztól házig vigyük a gyerekeket. A tanáraink viszont majdnem mindannyian jelezték, hogy a venezuelai tanárokkal szervezett találkozón és a főpróbán vagy a koncerten szeretnének részt venni. Nagyon örülök, hogy jönnek, hiszen látniuk kell, miről is beszélünk, közvetlen impulzust kell kapniuk ahhoz, hogy lássák, hova lehet eljutni.


Hogy látja, mekkora szeletet hasíthat ki az önök által elképzelt zenekar mint szociális eszköz a Zeneakadémia által felfrissíteni kívánt Kodály-módszer, illetve a jól-rosszul működő zeneiskolai hálózat mellett?


Semmilyen magyarországi zenepedagógia módszer nem váltható ki és nem helyettesíthető a Szimfóniával. Ez a program a többi mellett, bár más küldetéssel, kiválóan megfér a palettán. A Szimfónia programmal olyan helyszíneken vagyunk jelen, olyan közösségekhez jutunk el, ahol sem zeneiskola, sem a Kodály-módszer nincs jelen. Ráadásul nekünk is szükségünk van a meglévő zeneiskolákra, hiszen a mi szociális programunkban felbukkanó tehetségeknek is be kell kapcsolódniuk a professzionális muzsikusképzésbe. Megjegyzem, Venezuelában is használják a Kodály-módszert.


Eredeti szakmáját tekintve Abreu közgazdász, ön pedig orvos. Úgy látszik, nem árt a zárt rendszerként működő zeneoktatásnak egy kis civil kurázsi?


Nem képzettség kérdése, hogy mennyire vagyunk érzékenyek a társadalmi problémákra. Mindketten dolgoztunk politikusként is, ami segít a távlatosabb gondolkodásban. A rendszert kell megteremteni, inspirálni kell másokat, küzdeni a forrásokért, a lehetőségekért, amelyek aztán nem egy évre, hanem egy egész generációra elegendő muníciót adnak. A zenére, mint eszközre tekintünk mindketten.


Ugyanakkor persze nem titkolom, több mint négy évtized telt már el az életemből, amely szorosan összefonódott a zenével. Nemcsak azért, mert magam is zongorázom, hanem mert mindig is foglalkoztatott, hogy a zenének milyen, a zenén is túlmutató hatásai lehetnek. Biztos vagyok benne, ahogy az El Sistema Venezuelában, úgy a Szimfónia program idehaza is látványos sikereket ér majd el.


Az interjú a figaro.postr.hu-n

Link küldés
.
Cikk nyomtatás

Magyar Máltai Szeretetszolgálat - Szimfónia program

Budapest, 1125 Szarvas Gábor út 58-60.

mail szimfonia@maltai.hu

mobile+36 1 391 4730 - 768-as mellék

Symphonia Alapítvány

Budapest, 1112 Ördögorom utca 12.

mail symphonia@symphonia.hu

mobile+36 20 669 3753

Link küldés
.
Cikk nyomtatás
Magyar Máltai Szeretetszolgálat © Minden jog fenntartva.

Magyar Máltai Szeretetszolgálat - Szimfónia program

Budapest, 1125 Szarvas Gábor út 58-60.

szimfonia@maltai.hu

+36 1 391 4730 - 768-as mellék

Jogi nyilatkozat